CIKKEK

  • Szabó István interjú / A napfény íze
  • Népszabadság (interjú Ralph Fiennes-el) 
  • Toronto Sun Friday, December 17, 1999 By BRUCE KIRKLAND
  •  

    LEVELEK

  • Dombi Károly a kanadai Médiáknak
  • Bede Fazekas Zsolt - Lipták Bélának
  • Wally Keeler - Dombi írására reagál
  • Lipták Béla - a Hungarian Lobby tagjainak
  • Lipták Béla - George Jonas írására reagál
  • Tóth Kálmán leveleBede Fazekas Zsolthoz
  • Bede Fazekas Zsolt válasza Tóth Kálmánnak
  • Dombi Károly levele Bede Fazekas Zsolthoz
  • Horváth Lajos levele Lipták Bélához
  • Egy levél Braziliából, Szabó Lászlótól
  • Peter Z. Zsombolyay észrevétele
  • Kerekes Sándor levele mindenkihez!
  •  

    Beszélgetés Szabó Istvánnal

    Az odaadás fátuma
    Müllner Dóra

    Többéves korszak ért véget A napfény íze címû film elkészültével az Ön életében. Jólesô érzéssel tölti el, amikor egy nagy mûvet befejez?
    Ez a film még nincs kész, ahhoz, hogy teljesen elkészüljön még legalább egy éven át kell a nézôk próbájára bocsátani. S amikor a mozikban már nem játsszák, akkor fogom tudni, hogy pontosan milyen lett, akkor már le tudom szûrni a tanulságokat, s tudni fogom, hogy mi mûködött a filmben, s mi nem, hogy mennyiben lehetne ezen változtatni egy következô filmnél, hogyan lehet megúszni a különbözô hibákat. De az az igazság, hogy én három dolgot szeretek nagyon: forgatókönyvet írni, filmet rendezni és filmet vágni. Az a nagy szerencsém, hogy olyan fantasztikus munkatársaim vannak - s itt nemcsak Koltai Lajosra gondolok, hanem mindenkire, aki a filmben részt vett, a gyártási stábtól a sminkesekig -, akikkel nagyon élvezetes együtt dolgozni. A színészek is nagyon értékelték ezt a családias légkört, annyira jól érezték magukat a stábbal, hogy a magyarországi bemutatón, például Ralph Fiennes mindenkinek a nevére emlékezett, és mindenkit érdeknélküli, igaz szeretettel üdvözölt.
    Azt hiszem nem lehetett könnyû a külföldi színészeknek megérteni, az irreális helyzetektôl hemzsegô XX. századi magyar történelmet.
    Sokat beszélgettünk, és azt hiszem, hogy jól értik már a történelmünket, de Ralph Fiennes, a film fôszereplôje saját életébôl is jól ismeri mindazt, amirôl ez a film szólni akar. Amikor a szülei munkája miatt a család Írországba költözött, angol katolikus kisfiúként egy ír iskolában tanult, ahol a társai nem fogadták el, mert ô volt az idegen angol kisfiú, akit csak bántani és gúnyolni lehetett. Amikor aztán évek alatt mégiscsak barátságok szövôdtek körülötte, és végre otthon érezte magát, a szülei váratlanul visszaköltöztek Angliába, s ekkor kiderült, hogy az angol iskolában ô az ír kisfiú, az idegen, akit csak megvetni lehet, gúnyolni és kizárni. Tehát angol katolikus kisfiúként kétszer is végigélte azt a sorsot, amit a film hôsei.
    Az identitás keresése, a gyökerek elvesztése az egyik legfontosabb mozgatója a történetnek.
    Az identitás elvesztése, az azonosság hiánya, az azonosság válsága a XX. század második felének egyik leggyakoribb társadalmi betegsége. A világ olyan szörnyûségeket produkált e században, hogy az nemcsak egyre több embert, hanem egész népcsoportokat kényszerített arra, hogy elhagyni kényszerüljenek azt a helyet, ahol születtek. Mindezt azért, hogy gyerekeiknek vagy saját maguknak elfogadhatóbb életet, nagyobb biztonságot tudjanak nyújtani, s ennek nagyon nagy ára van. A gyökerek elveszítése, a gyökértelen lét mérhetetlen lelki bizonytalanságot okoz. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, és arra, hogy valahogy úgy kell a társadalom kihívásaira, csábításaira válaszolni, úgy kell egy embercsoport részévé válni, hogy eközben az ember ne veszítse el önmagát, és ne vágja el a gyökereit.
    Úgy tûnik, Iván minderre rájött, s ezért lesz a film végén Sors Ivánból újra Sonnenschein.
    Azt hiszem nem az a lényeges, hogy ki milyen nevet visel, hanem az, hogy a fôszereplô végül megtanulja, hogy kicsoda ô, és vállalja is. Ez sokkal fontosabb, mint a név visszavétele. Iván rájött arra, hogy a társadalomban való részvétel nem kell, hogy önmaga feladását is jelentse, és ez a döntô. A példák arra jók, hogy az embernek eszébe jusson, az amit látott, s hogy ezek emléke felhívja a figyelmét arra, hogy ezt már ismeri, ezt már látta, ez már megtörtént...
    De Sorsékkal is minden újra s újra megtörtént...
    Ha a történelem bármilyen módon megismételné önmagát, akkor azoknak, akik látták ezt a filmet, eszükbe juthat, hogy ez nekik már ismerôs, ezt már látták, itt vigyázni kell.
    Ezért választotta a családregény formát is?
    Egyszerûen végiggondoltam, azt a tapasztalatot, amit ez a film el akar mesélni. Úgy döntöttem, hogy az ismétlôdés, a visszatérô kihívás, és a visszatérô kihívásra adott visszatérô válasz az igazi tapasztalat. A megfelelési kényszer, a szörnyû megfelelési vágy az, ami szinte öröklôdik, és amit szerencsére a történet harmadik hôse, Iván megszakít. Ezért családregényszerû a film, hiszen így tudtam megmutatni, hogy ahová ô eljut, az egy több generáción áthúzódó tapasztalat eredménye.
    A filmben nagyon sok minden öröklôdik generációról generációra. Ezek többsége elvész -- az óra, a receptfüzet --, de egy dal nem. Fontos szerepet kapott a Tavaszi szél vizet áraszt címû népdal a filmben, miért pont ez?
    Mert ez a legtisztább magyar népdalok egyike, és Sonnenscheinék ezért is kötôdnek a Tavaszi szélhez... Ez a dal pontosan megmutatja szívük és lelkük mélységes Magyarország-szeretetét, és a zsidóságuk melletti mélységes magyarságukat.
    Az asszimiláció Sonnenscheinék életének egyik fô kérdése...
    A zsidóság magyarországi asszimilációja, felemelkedése teljesen egybeesik Magyarország újkori felemelkedésével. Az 1848-49-es forradalomban a magyar zsidóság szívvel-lélekkel vett részt -Táncsics Mihály vezetésével egy nagy katonai egység is harcolt a forradalomért -, és rengeteg zsidó fiatal került a forradalom után 14-15 évre fogságba. Tehát a magyarság szeretetét, a magyar nemzet jövôje és szabadsága iránt érzett aggodalmat a Magyarországon élô zsidóság 1848 óta hordja a szívében, s Ferenc József jóvoltából egyenjogú állampolgárrá válva nagyon nagy mértékben vettek részt a századforduló gazdagításában. Történetük Auschwitzig, majd a kommunizmus idôszakáig, illetve 1956-ig, szinte laboratóriumilag elemezhetôen pontos képe annak, amit a mai napig tapasztalunk Európa több országában is. Gondoljunk akár az ír- angol problémára, de beszélhetünk arról az ôrületes népvándorlásról is, ami Európában folyik, vagy gondoljunk Jugoszlávia szétesésére, az albánok kivándorlására, de gondolok a törökök németországi, az afrikaiak franciaországi jelenlétére is. S mindezekre a történelmi helyzetekre a magyar zsidóság XX. századi sorsa ­ ami szerencsére már mögöttünk van ­ nagyon pontos példa.
    A napfény íze elején a Sonnenschein család tagjai ­ ugyanúgy mint egy hónapja mi is ­ boldog békés új évszázadot kívántak egymásnak. Az elmúlt század történelmünk egyik legkegyetlenebb százada lett, mennyire határozza meg mindez az új évszázadot, évezredet?
    Alapvetôen meg kell, hogy határozza, a huszadik század olyan megpróbáltatásokat hozott Közép-Európának, és azon belül Magyarországnak is, hogy akármelyik oldalról is nézzük, nincs olyan család, aki nem vesztett volna el valakit politikai döntések miatt. Nincsen család, amelyik ne szenvedett volna valamely ideológia következtében. S ez egy óriási tapasztalat, és azt hiszem ­ s ezzel sokan nem számolnak ­ ez a tapasztalat beleivódott az emberek lelkébe és vérébe, és idegenkednek minden ellenségképet keresô zászlóbontástól, s attól, ha valaki ellenében kell elképzelni ennek az országnak s társadalomnak a felemelkedését, és nem mindenkivel együtt.
    A napfény ízének látszólag férfiak a fôszereplôi, de ha Sors Valira gondolunk, a nôk szerepe ugyanolyan fontosnak, ha nem fontosabbnak látszik ebben a történetben, ebben a történelemben.
    A nôk két lábbal állnak a földön, és pontosan tudják az élet értelmét, hiszen ôk maguk hozzák világra. Sokkal közelebbi viszonyban vannak a természettel, a természet minden részével a vérig bezárólag, mint a férfiak. Ismerik a fájdalmat, amely természetes része mindennapjainknak, s éppen emiatt nehezebben ülnek fel a történelem és az ideológiák csábításainak, jobban meg tudják ôrizni önmagukat, mint a férfiak.


    Népszabadság (interview with Ralph Fiennes)
    57. évfolyam, 224. szám 1999. szeptember 25., szombat

    Világjelenség az identitáskeresés. Ralph Fiennes beszél új filmjérôl, színészi munkájáról és terveirôl. Európát megelôzve a tengeren túl, a torontói nemzetközi filmfesztiválon mutatták be szeptember közepén Szabó István A napfény íze (Sunshine) címû filmjét, amelyet Európában, s így Magyarországon januártól vetítenek. A csaknem háromórás családtörténet hármas fôszerepét Ralph Fiennes angol színész játssza. Vele beszélgetett munkatársunk.

    Az angol beteg Almásy grófja után olyan szerepet fogadott el, amely immár nemcsak magyar embert-embereket kelt életre, de a film története Magyarországon is játszódik. Sôt a magyar történelem csaknem 150 évét fogja át.
    A Napfény valóban magyarországi történet, a Sonnenschein család - amelynek három nemzedékét képviselik az általam megszemélyesített hôsök - szintén magyar. Amit azonban ezeknek az embereknek a sorsa számunkra elmond, nemcsak Magyarországra és nem kizárólag magyarokra vagy magyar zsidókra érvényes. A biztonságérzet megszerzése végett szenvedélyesen vágyott beilleszkedés, az elvesztett identitás keresése világjelenség, amire a föld oly sok szegletében találunk példákat. Kikeresztelkedés
    A magyar nézôk csak januárban láthatják a filmet, elmondaná röviden a történetét?
    A múlt század közepén kezdôdik a film: ekkor indul szerencsét próbálni a tizenéves Sonnenschein Emánuel, zsebében falusi kocsmáros apjától örökölt gyógylikôrrecepttel, miután apja a szeszfôzde robbanásakor életét vesztette. A receptnek köszönhetôen késôbb ô teremt polgári létet családjának. Két fiából ügyvédet és orvost nevel, örökbe fogadott unokahúgából fotográfust. Az elsôszülött Ignác - elsô szerepem ez - tehetségét a Monarchiában érvényesíteni vágyó jogászként hamar szembesül a kompromisszum szükségességével. A testvéreivel együtt felvett magyar hangzású névvel már bíróként egy ideig sikerrel, késôbb inkább elhagyatva igyekszik megfelelni az elvárásoknak - mindenkinek, a szeretett családnak, a császárnak, a saját igazságérzetének, a zsidó hagyományoknak. Fia, a vívóbajnok - ôt is én játszom, immár a XX. század elsô harmadában vagyunk - ugyancsak tehetsége kibontakoztatásáért, a tiszti klubba való bejutásáért újabb engedményt tesz: kikeresztelkedik. Sem ez, sem az olimpiai bajnoki cím nem menti meg életét, kamasz fia szeme láttára gyilkolják meg a koncentrációs táborban. A fiú - ez is az én szerepem - a harmadik nemzedéket képviselô Iván útja a szörnyûségeket túlélve, a bûnösök felkutatásának vágyától hajtva a kommunisták közé vezet, s csak amikor felismeri az árulást, a hatalomvágy öncélú kíméletlenségét, akkor ébred rá saját gyökértelenségére. Kacskaringós úton, a családból egyedül életben maradva eredeti családnevének visszavételével próbál visszatérni a gyökerekhez,
    hogy ezzel visszanyerje belsô szabadságát.
    Mi az üzenete ön szerint a filmnek?
    A felemelkedés és a beilleszkedés érdekében elhagyott név visszavétele s ezzel a gyökerek újravállalása bizalmat fejez ki. Bizalmat az iránt, hogy végre olyan országban lehet majd élni, amely ôt származásával együtt teszi szabaddá, amely nem lenézi az ô múltját, hanem igényli annak vállalását, s támogatja családi gyökereinek megôrzését, hagyományainak ápolását. Ez a gesztus azt a reményt táplálja, hogy lejáróban van a szomszédoktól, a másságtól való félelem kora, s a problémák megoldásának formája immár nem a bezárkózás vagy az ellenségkép-alkotás. A mögöttünk lévô huszadik század nem nagyon ad valóságos alapot ehhez a bizalomhoz, s éppen ezért tartom nagyszerûnek, hogy Iván - aki számomra az igazi hôs - ráébredt, hova vezethet az elfogadtatásért való örök harc, a megfelelési kényszer szorongató vágya, s szakítani akar ezzel a befogadás hiányából adódó örök ûzöttséggel. Ez a lépés igen merész, s eleve reményt és bizalmat
    feltételez.
    Mindezt elfogadva, azért ez a történet mégiscsak a Monarchia Magyarországában kezdôdik, a Tanácsköztársaság idején folytatódik, a vívóbajnok Magyarország számára szerez dicsôséget, az '56-os forradalom úgyszintén nagyon magyar esemény. Ön mégis általános, szélesebb jelentést emleget.
    Az alkalmazkodás kényszere a világ megannyi országában mozgatóerô a kisebbséghez tartozók számára. Azokra gondolok, akiket a hatalom gyanakvással és elôítélettel méreget, akiknek lojalitását nem hiszi el, s annak állandó bizonygatását követeli tôlük. S akiktôl idôlegesen elfogadja ezt a bizonyítékot, hogy aztán ismét megvonja a bizalmat, ezzel mintegy megtartva a folyamatos zsarolás lehetôségét. Annyi helyszín lehetne alkalmas - elismerem, más típusú, ám mégis ugyanilyen kicsengésû történet elmeséléséhez. Indonézia, Törökország, bármely ország, ahol az uralmon lévô többség képtelen a vele élô népcsoport iránti toleranciára, ahol a másokkal szembeni türelmetlenség a hatalom gyakorlásának eszköze. Így járnak el az oroszok Csecsenföldön, de mi mást tettek a belgák Kongóban, az angolok Írországban.

    Írországi iskola

    Ön 1962-ben született Angliában, a színiiskola elvégzése óta egyenes az útja a sikerhez - vajon milyen személyes tapasztalata van ezen a téren?
    Angol katolikus családban nevelkedtem, heten vagyunk testvérek, s a jobb megélhetésünk végett a család gyerekkoromban Írországba költözött. Én akkor tízéves voltam, s a szüleim már az elutazás elôtt figyelmeztettek: az angolok történelmi szerepe Írországban szörnyûséges. Elsôsorban apám, aki fényképész, irányította kisgyerekkorom óta figyelmemet a történelem felé, és ô is, de írónô anyám is mindig arra biztatott, hogy a dolgok másik oldalát is nézzem. Nos, Írországban gyerekkori éveim alatt, akárcsak az iskolai tapasztalataim alapján, angol kisfiúként nem kellett nagy megfigyelôképesség ahhoz, hogy az ember felismerje a sokféle elôítéletet, gyûlölködést, a szigetet uraló angolok beolvasztási kísérleteit, paranoiás félelmüket az írektôl, akik között nagyszerû koponyák vannak, kitûnô írók, s akiknek van elég bajuk a saját ellentéteikkel. Ma már tudom, mennyire nem egyedi az ilyesmi, s mennyire felfedezhetô szinte mindenütt, ahol a hatalmi helyzetben lévôk, az establishment tagjai tartanak a kisebbektôl, vagy csak gôgbôl, fensôbbségük tudatában kívánják meg tôlük az alkalmazkodást, esetleg megoldatlan problémák leplezésére jól jön egy a közvetlen közelben található ellenség.
    Ön nyilván rengeteg szerepajánlatot kap. Amikor a Napfény íze forgatókönyvét megkapta, mi ragadta meg, miért fogadta el a szerepet, ráadásul azt olvastam, a szokásosnál alacsonyabb gázsiért?
    Szabó István az emberi esendôséget ábrázolja, mind a három fiú, akit játszom, színes egyéniség. Korántsem egyértelmû hôsök, tetteik nem feketék vagy fehérek, megkínlódják döntéseiket, szerelmeiket. A könyv egészében véve azzal ragadott meg, ahogyan a múlt eseményeit ábrázolja, ahogyan a hibák tudomásulvétele által utat nyit a jövôbe. Aki az utolsó jelenetsor név -visszaváltoztatásában csak a zsidó identitás visszavételét olvassa ki, az ostobán leszûkíti a mondanivalót. Ez az a lépés, amely jelzi a múltban történtek tudomásulvételét, s azt, hogy nem kell eldobni korábbi értékeket a továbblépéshez. A saját szerepemen túl nagyszerûnek találom a nôi fôszereplôét, az örökbe fogadott, majd az elsô generációs Sonnenschein fiúval összeházasodó Valerie alakját: az ô mindvégig sugárzó személyisége mutatja - az utolsó harmadban már nagymamaként -, hogyan maradhat valaki hû önmagához, hogyan zsugorodhat külsôséggé a névváltoztatás. Persze vonzott a nagy feladat, a három különbözô karakter életre keltése, a jelenlét a vásznon csaknem három órán át.
    A kanadai kritikák a nagy családi eposzok közé sorolták a filmet. A torontói National Post kritikusa a Buddenbrook házat és a Forsyte Sagát emlegette. Hogyan fogadta a filmet a torontói bemutató közönsége?
    A belvárosi Roy Thomson Hall kétezres nézôtere megtelt, a közönség feszült figyelemmel követte a történetet a háromórás vetítés egész ideje alatt, reakciói értésrôl tanúskodtak, s minket, a film alkotógárdáját nagy szeretettel fogadtak. Úgy tudom, zsúfolt volt mindegyik sajtó- és kereskedelmi vetítés nézôtere is. Ami a nagy családi legendák emlegetését illeti, kétségkívül közös vonás a nemzedékeken átívelô kontinuitás, a hétköznapi mese és a történelmi vonatkozások összefüggése: a történelem - vagy ha úgy tetszik, a politika - minden hétköznapi történésben jelen van, attól nehéz függetlenné válni.
    A torontói fesztiválon egy másik filmjével is szerepelt: az Anyegin valóságos családi vállalkozásnak nevezhetô.
    Valóban, a húgom, Martha rendezte, s míg én a fôszerep mellett a társproducerséget is vállaltam, a zenét az öcsénk, Magnus szerezte.
    Elôször fôiskolás koromban olvastam az Anyegint, és rögtön beleszerettem. Aztán késôbb láttam filmen, színpadon, de ez nem ingatott meg abban a meggyôzôdésemben, hogy meg kell csinálni, de másképpen. A történet tisztasága, bölcsessége, keserû humora, a szerelem és a veszteség mélysége, Anyegin magányossága ragadott meg, s sokakkal ellentétben úgy vélem, jóval többrôl van itt szó, mint szerelmi történetrôl.
    Könnyebbséget jelentett vagy inkább hátrányt, hogy a testvére volt a rendezôje?
    Éppen annyi volt a nézeteltérés és a vita, mint bármikor máskor, ha nehéz egy feladat. Márpedig nem volt könnyû Puskin meghatározó egyedi hangvételével, a narrációval szemben nagyobb folyást engedni magának a történetnek. Boldoggá tett, hogy az oroszországi bemutató után az ottani kritikák háromnegyed része elismerô volt. És boldogság volt maga a forgatás Szentpéterváron - még oroszul is elkezdtem tanulni.
    A magyarországi forgatáshoz is köti némi új ismeret...
    Igen, a vívás, ami valóságos szenvedélyemmé vált, azóta vissza is tértem már budapesti edzômhöz, s ha lesz idôm, ezt újra megteszem.

    Shakespeare szava

    Volt-e más példa az Anyeginhez hasonló családi vállalkozásra?
    A New York-i Bloomsbury kiadó posztumusz megjelentette édesanyánk utolsó regényét. Ô eredetileg festô volt - magam is annak készültem -, ám késôbb sikeres író lett: lánynevén Jennifer Lash több regénye jelent meg. A hét gyermek nevelése, mert heten vagyunk testvérek, én a legidôsebb, minden idejét lekötötte, s amikor sokéves kihagyás után befejezte a Vér kötelékei címû könyvét, a kiadók sorra elutasították. Hat évvel halála után nagy boldogság volt könyv alakban látni a regényt, amelybôl Sophie szervezésében a nyáron testvéremmel, Josephfel részleteket olvastunk fel New Yorkban.
    A felolvasókörúttal nehéz évet zárt: csaknem egyfolytában forgatott.
    Igen, az Anyegin után jött a Napfény, utána februártól Graham Greene A szakítás címû regényébôl készült filmben játszottam. Neil Jordant, a rendezôt nagyon kedvelem, pedig féltem, hogy Szabó István után, akivel mindenkinél jobban szerettem együtt dolgozni, nem lesz könnyû. Most egy kicsit visszatérek a színházhoz: két Shakespeare drámában, a II. Richardban és a Coriolanusban játszom. A londoni bemutatók után turnéra indulunk, távoli településekre is, Skóciába, olyan emberekhez visszük el Shakespeare-t, akiknek eddig nem volt vele sok kapcsolatuk. Szép és fontos feladatnak tartom.

    Toronto-Bécs, 1999. szeptember


    Friday, December 17, 1999

    Family epic shines
    Historical drama falls short of being a classic, but
    By BRUCE KIRKLAND

    Toronto Sun

    Sunshine, Istvan Szabo's tragic historical drama about three generations of struggle for a Hungarian Jewish family, already has established its credentials.

    After appearing as a gala at the Toronto filmfest, the film swept to the lead in the Genies ­ the Canadian film awards ­ by generating 14 nominations, including for best picture and seven different acting citations. Sunshine is expected to score a clutch of wins in the awards ceremony Jan. 30.
    Meanwhile, as a Canadian-European co-production, it already has won some European film awards, including a best actor trophy for lead actor Ralph Fiennes, who stars in Sunshine in three different roles. The film is also an example of grand, old-fashioned epic cinema. And it deals with a hugely important story ­ the senseless, barbaric persecution of people because of their religion.
    In this case, from the beginning of the 20th century through to contemporary times, nothing changes for the Sonnenschein family ­ producers of an elixir called 'Sunshine' ­ even as Hungary is thrown into political and social turmoil.

    They suffer prejudices during the era of the Austro-Hungarian Empire, then during the rise of fascism and the Nazis and finally at the hands of the Communists in post-World War II Hungary. Some family members compromise, some fight, others emerge as unwitting victims. The saga rings true and the scope is staggering.
    What Sunshine is not, however, is a classic. Despite great attributes, including an impressive international cast and the stalwart work of Hungarian master filmmaker Szabo, Sunshine remains a strong story only reasonably well told.
    The story bogs down at times. The three-hour running time is either too long or too short (some plot points should either be eliminated or fleshed out even more).
    There is also a problem with the sex scenes. In his three roles ­ a man, his son and his grandson ­ Fiennes gets to bed down a bevy of beauties throughout the years. In his third reincarnation on screen, it just seems a bit much to watch him go at it again. Restraint might have been in order.
    What the film does do extremely well is conjure major themes ­ the inhumanity of the species, the symbolic meaning of a family name, the aching need for tolerance and acceptance in modern society ­ and make them personal.

    The cast in each generation of the story helps in this process. The Genie nominees ­ Fiennes, the mother-daughter team of Rosemary Harris and Jennifer Ehle (who play the same character in two different eras), James Frain, William Hurt and Rachel Weisz ­ are joined by others just as worthy of accolades: Deborah Kara Unger, John Neville, Molly Parker.
    They combine as the story ebbs and flows through the century, personalizing history, making it intimate and immediate. In the end, Sunshine is a powerful transforming experience.

     

    -----Original Message-----
    From: Charles Dombi <cdombi@cyberus.ca>
    To: media@allianceatlantis.com <media@allianceatlantis.com>...
    Date: Thursday, January 13, 2000 6:32 PM
    Subject: HUNGARY: The movie "Sunshine"To: Public Relations, Media and Communications Director, Alliance Atlantis
    Re. : The movie "Sunshine"

    Dear Sir,

    As members of the Hungarian community, we wish to respectfully draw your attention to our concerns regarding the film "Sunshine", produced by Alliance Atlantis and Robert Lantos, and directed by Istvan Szabo. We feel that this film projects a harmful and distorted image of Hungary and of Hungarians. It promotes the misconception that Hungary was and is a fascist and antisemitic state, it indiscriminately blames all Hungarians for the deportation of Jews which took place after Germany occupied Hungary and installed a puppet regime in 1944, and even goes to the extent of fabricating Hungarian concentration camps with Hungarian guards committing atrocities.

    This movie ignores the fact that Hungary has always been a safe and thriving haven for Jews fleeing persecution from the neighbouring countries. This film also ignores the great efforts and sacrifices made by Hungary and the Hungarians for protecting Jews during the Second World War, as a result of which Hungary suffered from both Nazi and Soviet military invasions and occupations, followed by decades of oppressive communist dictatorship and the continued oppression of millions of Hungarians forced to live under foreign rule on the territories severed from Hungary after the two world wars and currently occupied by its neighbours.

    This movie also misses the point that antisemitism was a foreign phenomenon in Hungary. Until the middle of the 20th century, the overwhelming majority of ethnic Hungarians were poor peasants who had been living under the oppression of a foreign feudal regime for nearly a thousand years. During this time, numerous foreign peoples settled in Hungary: Germans, Slavs, Rumanians, Gypsies and Jews. During the 19th century, an urban middle class composed essentially of Jews, Germans, and Slavs began to emerge. This middle class voluntarily became Hungarianized as its members sought and achieved social, economic and political advancement, sometimes to the extent that they wanted to prove that they were even more Hungarian that the Hungarians themselves. In this context, antisemitism was an inherent characteristic of the Germans who saw rivals in the Jews. The Hungarians had very little to do with what was essentially a German-Jewish struggle for power over their heads.

    We fear that this film will generate both anti-Hungarian sentiments as well as an anti-semitic backlash. We strongly urge the producers and promoters of this film to refer to John F. Montgomery's book entitled Hungary, the unwilling satellite. John F. Montgomery was the American ambassador to Hungary from 1933 to 1941, and his objective account of the events prior to and during WWII definitively exposes the lie of the so-called "fascist, antisemitic, guilty agressor state" accusations made against Hungary. The promotion and propagation of these lies and false accusations against Hungary will only harm Hungarian-Jewish relations.

    Charles Dombi
    Ottawa

    cc. The Ottawa Citizen
    The National Post
    The Toronto Sun
    The Globe and Mail
    The Canadian Broadcasting Corporation
    The Hungarian Lobby


    To: Liptakbela@aol.com
    From: Zsolt Bede Fazekas <filmgyor@mail.interlog.com>
    Subject: Dombi
    Cc:
    Bcc:
    X-Attachments:

    Tisztelt Lipták úr!

    Ma végre elolvastam Dombi Károly írását a "Sunshine" címü filmet illetöen, és persze még néhány ezzel kapcsolatos írást, ami azt követöen jelent meg. Az ön magyarázatát is. Ennek ellenére:

    Szakmai szinten foglalkozom filmekkel. A Budapesti Kanadai Nagykövetséggel pl. 1998-ban egy Kanadai Filmhetet hoztunk létre Budapesten. Kanadai filmbemutatót szerveztem pl Kínában stb. Hat éve vagyok a györi MEDIAWAVE Vízuális Müvészeti Fesztivál nemzetközi kapcsolatokért felelös igazgatója, és az un. "Coordination of Central and Eastern European Film Festivals" megbizott igazgatója.
    Mindezek mellet a Torontói Magyar Rádió föszerkesztöje vagyok, és Torontóban van egy klubom, ahol az emigrációban élö értelmiséget próbálom kiszolgálni, igényes és természetesen magyar kultúrális programokkal.

    Én még Magyarországról ismerem az ön nevét, hiszen egészen az eljövetelemig, a szobám falán lógott egy plakát, melyen Drakula harapja ketté a Dunát. Ezirányú tevékenységét tehát, részemröl abszolút elfogultság övezte.

    A Hungarian Lobby leveleit rendszeresen kapom és elolvasom (olvastam).
    Ami származásomat, vallásomat illeti; nem vagyok zsidó. Református családból származom. Tisztességes, emberbarát családból.
    Mint említettem, egyik szakmám a film. Szabó István müvészetét nagyra tartom, és a magyar filmtörténetben mindenképpen meghatározónak. A következövel tartozom tehát neki és a magyar filmmüvészetnek: számomra minaddig ne küldjék a Lobby hírlevelét, amíg olyan emberek használhatják azt, saját szélsöséges nézeteik terjesztésére, mint Dombi Károly "Canadian individual".

    Az önök célkitüzését egyébként mindezidáig nagyra értékeltem.

    Tisztelettel,

    Bede Fazekas Zsolt


    ----- Original Message -----
    From: "Wally Keeler" <poetburo@idirect.com>
    To: <hl@Glue.umd.edu>; <hungary@Glue.umd.edu>
    Sent: Friday, January 14, 2000 6:40 PM
    Subject: LOBBY: Let the Sunshine in

     

    Let the Sunshine in

    SUNSHINE
    Starring Ralph Fiennes, William Hurt. Written by Istv·n Szabó and Israel Horowitz. Directed by István Szabó. (STC) Opens Dec. 17. ***

    The latest epic by Oscar-winning director István (Mephisto) Szabó is a sprawling, rollicking, intermittently gripping tale centred on the Sonnenschein ("Sunshine") family. They are a not-so-merry band of Hungarian Jews who struggle together through one assimilation-driven name change, two world wars and three brilliant, neurotic father figures... all of whom are played, in three strikingly different variants of the same basic performance, by fellow Oscar-winner Ralph Fiennes. Man, that's some three-hour ride.

    Of course, it can get a little wearing, and Fiennes is a big part of that wear and tear. Right from his initial role onward ­ as Judge Ignatz Sonnenschein, the first family member to change his unwieldy but poetic given name to the more Hungarian-friendly Sors ­ Fiennes is dashing but difficult, the blindly ambitious zealot who brings down each successive generation. He's the unwitting death wish at the heart of his family's successes and downfalls, the embodiment of a curse levelled against them for daring to seize power by abandoning their faith.

    As a result, he's also not exactly a real fun fellow to spend 180 solid minutes with, in any of his incarnations. Which is why you'll quickly thank God for the presence of Jennifer Ehle and her real-life mother, Rosemary Harris, who share the role of Ignatz's adopted sister and eventual widow Valerie, the Sonnenscheins' unsinkable matriarch. This is a woman as jam-packed with the indiscriminate love of life as Fiennes' obsessives are unable to appreciate it, especially whenever it touches their cold hearts with political ­ or sexual ­ enthusiasm.

    Constantly juggling these two extremes, Sunshine's historical reference-heavy narrative walks a fine line between novelistic tragedy and comically overstated melodrama, falling down on the job more than once. Still, it has a pleasant surfeit of the two main qualities far too many films lack these days ­ ambition and passion. Much like the Sonnenscheins themselves. ­

    GEMMA FILES


    ----- Original Message -----
    From: <Liptakbela@aol.com>
    To: <hl@Glue.umd.edu>
    Cc: <hungary@Glue.umd.edu>
    Sent: Friday, January 14, 2000 2:12 PM
    Subject: LOBBY: HL in a canadian Newspaper

     

    Dear Colleagues,

    I understand that a Canadian newspaper reported that HL is a right-wing organization and that it has initiated some action against a recently shown Hungarian film in Canada.

    Because neither of these statements are true, I would like to ask for a retraction. For that I would need :
    The Paper's name
    Editor's name and E-mail address
    Date of the article
    Date and author of the article.

    Your help will be much appreciated, Bela Liptak


    ----- Original Message -----
    From: <Liptakbela@aol.com>
    To: <hl-action@Glue.umd.edu>
    Cc: <hl@Glue.umd.edu>; <hungary@Glue.umd.edu>
    Sent: Saturday, January 15, 2000 9:49 AM
    Subject: LOBBY: If you agree, you might also write, BUT DO NOT COPY

    Clearing the Good Name of the Hungarian Lobby
    editor@sunpub.com
    To the Editor,

    On Thursday, the 13th of January, 13, 2000 on page 15 under COMMENTS and titled: "Censorship and the bureaucracy", your correspondent, Mr. George Jonas wrote:

    "From the Internet, which transmits the best and worst of human impulses with massive electronic indifference, come the eerie voices of the far right. A group that signs itself "The Hungarian Lobby" on the Web is calling for a boycott of organizations "involved in the production and promotion of the film Sunshine," on the basis that Lantos' and director Istvan Szabo's epic "projects a distorted and harmful image of Hungary and of Hungarians."

    The above statement is incorrect in two respects:
    1) The Hungarian Lobby (which I founded) is not a voice of the "far right" and
    2) The Hungarian Lobby (HL) has never called for a boycott of the film "Sunshine".
    It is true that a Canadian individual named Charles Dombi has posted a letter favoring such a boycott as his personal view on the HL-list and because the HL is a completely open and uncensored list, that letter was published. But to equate Mr. Dombi's views with that of the Hungarian Lobby and then to call our group of over 1500 hardworking and moderate people "far right" is
    unfair. The individual letters that appear on the HL-list represent the views of their writers and these views are just as varied as the views of the people writing letters to The Toronto Sun, yet nobody would confuse those views with the official position of your paper.

    The views of the Hungarian Lobby are represented ONLY BY THE HL-ACTIONS which are mailed out from the HungLobby@aol.com address. No irresponsible or extremist HL-Action has ever been issued from that address and none will.
    It is for this reason that the list of HL participants has grown and by now has became an effective voice in protecting Hungary's good and improving image in the world. I am sure that Mr. George Jonas did not know this and had no intention to taint the respectable image of our group, but unintentionally he still did that. Therefore I am asking your paper to correct his mistake by printing this letter.

    Respectfully yours,
    Bela Liptak,
    Former adjunct professor at Yale University and founder of HL


    Envelope-to: filmgyor@interlog.com
    From: "Kalman Toth" <kalmant@cyburban.com>
    To: <hungary@Glue.umd.edu>
    Cc: <hl@Glue.umd.edu>, <filmgyor@interlog.com>
    Subject: Levelvaltas Dombi Karoly levelerol
    Date: Mon, 17 Jan 2000 08:34:43 -0800
    X-Priority: 3

    Kedves Zsolt(Bede Fazekas)/Kollegak!

    Mivel ugy tunik Te is lattad a filmet(Sunshine) - melyet sokan nem lattunk,
    de hatalmas vita van rola -, legyszives keszits egy reszletes elemzest a
    kovetkezo vitatott pontokkal kapcsolatban:

    1. Rossz szinben tunteti-e fel a film Magyarorszagot es a magyarokat?
    2. Miert mutatja a film a koncentracios lagert magyar katonakkal?
    3. Vannak-e a filmben tortenelmi csalasok/ferditesek/pontatlansagok?

    Udvozlettel, Toth Kalman


    To: "Kalman Toth" <kalmant@cyburban.com>
    From: Zsolt Bede Fazekas <filmgyor@mail.interlog.com>
    Subject: Re: Levelvaltas Dombi Karoly levelerol
    Cc:
    Bcc:
    X-Attachments:

    1. Rossz szinben tunteti-e fel a film Magyarorszagot es a magyarokat?

    En, szemely szerint semmit nem talaltam a filmben, ami miatt szegyenkeznem kellene. A tortenelemnek egy olyan korszakarol van szo, ami meglehetosen viharos korulmenyek kozt zajlott. A tortenelem, tortenelem. Ami megtortent, az megtortent. Nem szegyenkeznunk kell, hanem bebizonyitani, hogy mi masok vagyunk mint azok, akik miatt esetleg szegyenkezni kellene.

    2. Miert mutatja a film a koncentracios lagert magyar katonakkal?

    Tevedes! Nem koncentracios tabor lakoit latjuk a filmen, hanem munkaszolgalatosokat. Jelen esetben eppen egy igaz tortenet elevenedik meg: Petschauer Attila, kardvivo pontosan igy halt meg munkaszolgalaton! (agyonvertek, felkotottek a fara, vizzel lelocsoltak és megfagyott)
    Ez persze nem volt minden munkaszolgalatos taborra jellemzo. Baratom edesepja kimondottan kellemes emlekekkel tert haza a taborbol. Minden nap tojasrantottat ettek, kellemesen teltek a napok stb. Ilyen is volt.
    Apam az 50-es evek kitelepiteset is, gyerek fejjel, kellemesen elte meg!

    3. Vannak-e a filmben tortenelmi csalasok/ferditesek/pontatlansagok?

    Mint mar emlitettem, a film a 20, szazad meglehetosen viharos korszakan megy vegig. Az en szempontjaim szerint nincs csalas, ferdites, pontatlansag. Hangsulyozom, egy filmrol van szo, nem egy hivatalos vadiratrol.
    Egyes kritikusok szerint a forgatokonyv elnagyolt, ami azt jelenti, hogy igazan nem is boncolgatja az egyes korszakokat (I.Vilaghaboru, Horthy, Tanacskoztarsasag, Sztalin stb.) Inkabb a csalad tortenetere koncentral, hogy a kulonbozo korszakokban milyen elszantan probaltak feladni ezek az emberek sajat azonossagukat, csak hogy beken hagyjak oket. Tevedtek.
    A Toronto Star-nak a kovetkezoket mondja Szabo Istvan: "Ez nem csupan zsido problema. Embermilliok szenvednek ugyanazon kerdesektol. Ki vagyok én? Megeri e a jobb elet igereteert elvagni a gyokereket? Ugyanazon dolgoktol betegek mind. Nem szabad emberek, és rossz kompromisszumokat fogadnak el. A zsido csaladot csak peldakent hasznaltam, mert ismerem ezt a vilagot. Azt gondolom, hogy hasonlo gondjai vannak torokoknek Nemetorszagban, ugyanezzel a problemaval talalkoztam Angliaban, Irorszagban és Koszovoban."
    Hat nem igy van ez? Ha jol belegondolok az en kis emigrans agyammal, mert en 1987-ben jottem el!!

    Tovabba, a Toronto Star a kovetkezoket irja: "A "Sunshine" vilagosan es pontosan mutatja be, hogy a magyar igazsagszolgaltatas, a kozigazgatas es a katonasag tagjai antiszemitak voltak, es beszedukben "faji gyalazkodasokkal" eltek."
    Nos, biztosan vannak akik ezt nem szivesen ismerik el. En akkor nem eltem, viszont a film egy igaz torteneten alapszik, tehat elhiszem, hogy ez megtortent. Arrol nem is beszelve, hogy szamtalan dokumentumfilmet lattam, ami mindezt alatamasztja. De ez mar tortenelem. Ha agalunk ellene, ugy tunik, hogy szimpatizalunk a tevedeseinkkel is.
    Persze a filmben nem mindenki antiszemita. Vannak olyan katonatisztek, akiknek nagyon komoly lelki konfliktust okoz az antiszemita, embertelen kornyezet.

    Vegezetul; jomagam 1961-ben szulettem. Mindazert, ami ez utan tortent vallalom a felelosseget, es nincs mit szegyelnem. Jollehet a nem eppen "szep emleku" Kadar-rendszerben nottem fel, megsem vaghatnak a fejemhez semmi sertot vagy bantot, mert en tiszta tudtam maradni.
    Mindazoknak tehat, akik a "Sunshine" altal erintett viharos idoszakban eltek le eletuk egy reszet, de tisztessegesek tudtak maradni, nincs mit szegyelniuk!

    Tisztelettel,

    Bede Fazekas Zsolt


    Envelope-to: filmgyor@interlog.com
    Date: Sat, 22 Jan 2000 20:41:25 -0500
    From: Charles Dombi <cdombi@cyberus.ca>
    Reply-To: cdombi@cyberus.ca
    X-Accept-Language: en
    To: hl@Glue.umd.edu, hungary@Glue.umd.edu, filmgyor@interlog.com,
    Liptakbela@aol.com
    Subject: Bede Fazekas Zsolt levelerol es a "magyar filmmuveszetrol"

    Bede Fazekas Zsolt ezt irta:

    >Ami származásomat, vallásomat illeti; nem vagyok zsidó. Református
    >családból származom. Tisztességes, emberbarát családból.
    >Mint említettem, egyik szakmám a film. Szabó István müvészetét nagyra
    >tartom, és a magyar filmtörténetben mindenképpen meghatározónak.
    >A következövel tartozom tehát neki és a magyar filmmüvészetnek:
    >számomra minaddig ne küldjék a Lobby hírlevelét, amíg olyan emberek
    >használhatják azt, saját szélsöséges nézeteik terjesztésére, mint
    >Dombi Károly "Canadian individual".

    Erdekes, hogy valaki aki "tisztesseges" csaladbol szarmazik megengedi maganak, hogy masokat mocskolodo es ragalmazo hangnemben tamadjon azert mert nezeteik elternek az altala "elfogadhatonak" tartott velemenyektol. Ugy latszik, hogy nekunk meg kell turni olyan "szabad muveszi alkotasokat" mint a "Sunshine" cimu film, de nem szabad rola rossz velemenyt mondani, csak jot! Ez megint csak kettos mertek: az egyiknek szabad, a masiknak nem. Ez "intellektuell sznobbizmus", ami nem turi es kirekeszti az ellenvelemenyt. Ez nem szabad demokracia, ez valami "mas", elvtars. Ez egyenerteku a cenzuraval amit az emberekre kenyszeritenek. Egy bojkottjavaslat viszont mas: a bojkott a szabad demokraciaban mukodo erdekkepviseleti csoportok jogos es elfogadott eszkoztaraba tartozik, es amugy is ez az egyen szabad valasztasatol fugg, nem ugy mint a cenzura eseteben.

    > A Toronto Star-nak a kovetkezoket mondja Szabo Istvan: "Ez nem csupan
    > zsido problema. Embermilliok szenvednek ugyanazon kerdesektol. Ki
    > vagyok én? Megeri e a jobb elet igereteert elvagni a gyokereket?
    > Ugyanazon dolgoktol betegek mind. Nem szabad emberek, és rossz
    > kompromisszumokat fogadnak el. A zsido csaladot csak peldakent
    > hasznaltam, mert ismerem ezt a vilagot. Azt gondolom, hogy hasonlo
    > gondjai vannak torokoknek Nemetorszagban, ugyanezzel a problemaval
    > talalkoztam Angliaban, Irorszagban és Koszovoban."

    Kar, hogy ebbol a felsorolasbol kimaradtak az idegen elnyomas alatt szenvedo Magyarok. Talan Szabo elvtars szerint ezek nem erdemelnek megemlitest. A "magyar filmmuveszet"-tel kapcsolatban szeretnek idezni Dr. Bisztray Gyorgy 'A magyar tortenelem abrazolasa a Kadar-korszak filmjeiben' cimu cikkjebol amely a Magyar Elet 1999 majus 8.-i szamaban jelent meg. Dr. Bisztray, aki a torontoi egyetem magyar tanszekenek vezetoje, az alabbiakat irta:

    "A Kadar-korszaknak nincs vege a szellem vilagaban ... van ezeknek a filmeknek egy masik arca is. Meg a legnagyobb filmrendezok is viseltek ezt a Janus-arcot. S ez nem mas, mint a magyar tortenelem eltorzitasa, a tortenelmi tudat es buszkeseg lerombolasanak a szandeka. Mert minden torekvesuk ellenere sem voltak sikeresek, csak eppen nagy karokat okoztak ... a hatvanas evekkel megkezdodott a tortenelmi tudat elleni tamadas ... 'Szamunkra a legfontosabb muveszet a film' - mondta Lenin (egy masik tortenelem tagado), es Kadar koveti tanitojat. Szinte hihetetlen szbadsagot enged meg a filmmuveszetnek, de ugy, hogy a halas rendezok spontanul is az o dicsoseget zengjek, az o ideologiajat hirdessek. Amit meg is tesznek: a vilag minden tajan kulonbozo filmfesztivalokon hoznak dicsoseget a magyar filmnek, s egyben terjesztenek egy teljesen hamis tortenelem kepet."

    A magyar filmgyartas tehat kiszolgalta a kommunista rendszer magyarellenes kulturpolitikajat es ma is ezt az iranyzatot kepviseli. Szabo Istvan A Napfeny ize cimu filmje csak a legutobbi peldaja ennek.

    Dombi Karoly "Canadian individual"


    Envelope-to: filmgyor@interlog.com
    Date: Sat, 22 Jan 2000 10:33:54 -0500
    From: kati <lali@yesic.com>
    X-Accept-Language: en
    To: LIPTAK BELA <Liptakbela@aol.com>
    CC: BEDE-FAZEKAS ZSOLT <filmgyor@interlog.com>,
    "Lengyel dr. Alfonz" <fmfsafsa@juno.com>
    Subject: " N A P F E N Y " c. silany film. . .

    LIPTAK BELA
    Magyar Lobby

    Kedves Bela!
    A fenti film torontoi latogatoi kijelentettek,hogy tamogatjak a bojkott celkituzeset a szelsoseges, magyar gyuloletet felebreszto es altalanosito tartalma miatt!
    A fentiek utan egyetertek DOMBI KAROLY, Ottawa-i levelevel,ami egyaltalan nem szelsoseges, magyarsag altalanos velemenyet tartalmazza. Inkabb tartom szelsosegesnek G. JONAS velemenyet,akit nem lehet komolyan venni,hisz a rasiszta "sapkasokhoz" tartozik,penzt es faradsagot nem kimelve mindent megtesznek a velemeny es sajto szabadsag korlatozasa erdekeben itt Kanadaban, igy nem lehet targyilagos velemenye! BEDE-FAZEKAS ZSOLT a torontoi Magyar Radio szerkesztoje ismet forro vizbe dugta kezet es nevetsegesse tette magat a magyar kozonseg elott! A Magyar Lobby-t megszunteteset kovetelo levele bebizonyitotta reszrehajlasat,mivel nem vesz reszt benne,tehat nem is ismerheti mukodeset es celkituzeseit!
    Bede-Fazekas mar nem is csinal feltunest es megbotrankoztatast Toronto-ban,mivel tobbszor is felkavarta az itteni magyarsag indulatat a silany es alacsony szinvonalu filmjeinek vetitesevel!
    Ezert is tiltottak ki ezen iranyu mukodeset a toronto-i Magyar Kulturkozpont-ban is. Torontoi Magyar Radio-ban is sikerult tobbszor felbosszantani a hallgatosagot musoraval,amit a Magyar Lobby megszunteteset kovetelo levele is bizonyitja es alatamasztja! Nezetemet legjobban LENGYEL ALFONZ dr. hangoztatta es fejezte ki,kihangsulyozva a "szolas es sajto szabadsagot". SZULOFOLD RADIO-nak nem mellekelem levelemet,mivel elmult heten irtam feljelentesemet Hajdu Istan, Magyar Radio elnokenek,mivel a radio jan.18.-i musoraban kihagyta es cenzurazta TOKES LASZLO temesvari puspok MRDSZ jutalmanak es oklevelenek visszautasitasat! Arra a szivessegre kerlek,hogy kozoljed Dombi es Lazar e-mail cimet,hogy levelemet cimukre is elkuldhessem.
    Koszonom,hogy visszautasitottad a szelsoseges es a tajekozatlanok nevetseges koveteleset, mivel egyikuk sem dicsekedhet 1500 taggal es tamogatoval!

    Honfitarsi udvozlettel:
    Horvath Lajos 56-os Szabadsag Harcos, POFOSZ.
    Amerikai volt-Politikai Foglyok Szovesege-nek tagja.


    Envelope-to: filmgyor@pop.psi.ca
    Reply-To: "Ladislao & Claudia" <clszabo@dialdata.com.br>
    From: "Ladislao & Claudia" <clszabo@dialdata.com.br>
    To: <filmgyor@pop.psi.ca>
    Subject: gratulalok
    Date: Sun, 23 Jan 2000 09:47:54 -0200
    X-Priority: 3

    Kedves Bede Fazekas Zsolt,
    engedje meg hogy szivbol gratulaljak celszeru valaszainak a Szabo Istvan film kapcsolataban, melyeket Toth Kalman kozolt le a HL-ben; azt hiszem ezzel le is zarodik egy teljesen ertelmetlen vita.

    Egyebkent par evvel ezelott aktivan reszt vette itt Sao Pauloban/Braziliaban egy Szabo Istvan film het rendezeseben, sokat beszelgettem vele - tolmacsoltam is neki - s a leheto legjobb velemenyem van rola mint ember és muvesz.

    Olvastam hogy van egy site-ja magyar filmmuveszetrol; kerem, kuldje el nekem a cimet, mivel gyermekkorom ota itt braziliaban magyar szarmazasu filmesek es szineszek kozt eltem (Hamza Akos, Fekete Ferenc, Icsey Rudi, stb) s mondhatom, a magyar film sziv ugyem... kar hogy magyar filmek nem nagyon jutnak el errefele.

    Oszinte tisztelettel,
    Szabo Laszlo
    <mailto:clszabo@dialdata.com.br>clszabo@dialdata.com.br
    Mackenzie University
    Sao Paulo - Brazil


    Envelope-to: filmgyor@interlog.com
    From: Peter Z. Zsombolyay <peterz@mayn.de>
    To: hl@Glue.umd.edu, hungary@Glue.umd.edu, filmgyor@interlog.com, Liptakbela@aol.com
    Newsgroups: soc.culture.magyar
    Subject: Re: Censorship on Hungarian Lobby - Magyar Lobby cenzura
    Date: Tue, 25 Jan 2000 16:52:05 +0100
    Organization: GeFoeKom

    On Mon, 24 Jan 2000 00:07:28 -0500, Charles Dombi <cdombi@cyberus.ca>
    wrote:

    >Despite repeated claims that there is no censorship on the Hungarian
    >Lobby mailing list, my letter regarding the controversy over the movie
    >"Sunshine" has been blocked by the list owners. The letter dealt with
    >the question of the Hungarian film industry which served the
    >anti-Hungarian cultural policies of the communist regime and still
    >presents a distorted image of Hungarian history. If this is really a
    >case of censorship, then the founder of the lobby, an American
    >individual named Bela Liptak, has seriously harmed his credibility and
    >the respectability of the lobby. The censored letter is attached below.
    >
    >Annak ellenere, hogy tobbszor allitottak, hogy nincs cenzura a magyar
    >lobby listajan, az alabbi levelemet nem kozoltek. Ezzel a lista
    >tulajdonosok csak sajat hitelesseguknek artanak.
    >-------------------------

    Charles,

    mielott - meglehetosen szelsoseges es rosszinulatu feltetelzessel
    megtamadod a listagazdat, jol tenned, ha elobb a sajat portadon
    soprogetsz:

    >Subject: Bede Fazekas Zsolt levelerol es a "magyar filmmuveszetrol"

    Kimondottan serto es rosszinulatu barki nevet a "subject"-be irni egy nyilvanos listan, kulonosen akkor, ha Bede Fazekas Zsolt e-mail cimet elhallgatod es nem adsz neki lehetoseget, hogy megvedje allaspontjat.

    > Date: Sat, 22 Jan 2000 20:41:25 -0500
    > From: Charles Dombi <cdombi@cyberus.ca>
    > To: hl@Glue.umd.edu, hungary@Glue.umd.edu,
    >filmgyor@interlog.com, Liptakbela@aol.com

    Valoszinuleg ez az oka leveled visszatartasanak: a legtobb *automatikus* server ugy van beallitva, hogy tobb, mint ket "crossposting" - eseten feltetelezi, hogy ez egy "spam" a level, es visszatartja addig, amig a server adminisztratora felulvizsgalja az esetet.

    Peter


    Envelope-to: filmgyor@interlog.com
    Date: Sun, 23 Jan 2000 23:59:22 +0100
    From: "S·ndor Kerekes" <sandor@netcom.ca>
    Organization: Asterix
    To: Zsolt Bede Fazekas <filmgyor@interlog.com>,
    Kalman Toth <kalmant@cyburban.com>, LIPTAK BELA <Liptakbela@aol.com>,
    "Lengyel dr. Alfonz " <fmfsafsa@juno.com>
    Subject: Sunshine and Darkness

    Tisztelt Uraim!

    Elnezest kerek, amiert keretlenul hozzaszolok a vitahoz, azonban talan nem lesz haszontalan nehany teveszmet helyere tenni.
    Hadd bocsassam elore, hogy a filmet meg nem volt alkalmam megnezni. Ezert itt a vitarol kivanok szollani. Azok, akik a film temajat es szellemiseget biraljak a sertett Magyar Nemzet neveben, bojkottot es bosszut emlegetve, bizony alaposan elvetik a sulykot, ketszeresen is.
    A Magyar Nemzetet sem, es az azota felnott generaciokat sem hibaztathatja senki,- igy a film sem,- a zsidokat ert igazsagtalansagert. A felelosseg valoszinuleg a korabeli politikus osztalyokat es a kormanyt terheli. Nyilvan a film sem allit tobbet ennel.
    Az, aki a "magyarok" vedelmet vallaljak magukra a zsidokkal szemben, azonnal elaruljak reszrehajlasukat, miutan nem hajlandoak elfogadni, hogy a zsido aldozatok egyszersmind magyar aldozatok is voltak. Emancipalt, beilleszkedett magyar allampolgarok szabadsagat, jogait, vagyonat es vegul eletet vettek el magyar allampolgarok szorgos kozremukodesevel.

    Lassuk a tenyeket:
    Az 1867-es emancipacios torveny ota eloszor a korai Horthy-rendszer vezette be ujra az antiszemitizmust, megelozve ezzel Nemetorszagot is, sot intezmenyesitette is azt kesobb a Numerus Clausus reven. A videki magyar zsidosagot a magyar csendorseg es rendorseg gyujtotte ossze es vagonirozta be. A munkaszolgalatosokat a magyar fegyveres erok kereteben
    vezenyeltek magyar tisztek. A halalmeneteket magyar keretlegenyek iranyitottak. Ezek vertek agyon Szerb Antal irodalomtorteneszt, Radnoti Miklos koltot, Bajcsi -Zsilinszki Endre politikust, Petschauer Attila vivot, Sarkozi Gyorgy koltot es muforditot es mas ezreket. Az elelmiszerert sorban allo zsido haziasszonyok koze magyar nyilasok dobtak kezigranatokat. A budapesti zsidok szazait,- ha nem ezreit,- magyar nyilasok lottek a Dunaba. Vegul pedig az 1946 nyaran Miskolcon tortent pogromot is magyarok kovettek el. Nemi ketes-erteku buszkeseggel tolthet el bennunket a tudat, hogy antiszemitizmusban es zsidoveresben, ezen a vilagon, mi magyarok mondtuk ki az utolso szot, akkor, Miskolcon.

    Ezzel szemben, 200000 zsido menekult talalt atmeneti menedeket a haboru elso eveiben Magyarorszagon, szamos rabbit es zsido szemelyiseget mentett at nemhivatalos uton a magyar kozigazgatas a tulelesbe, Palesztinaba, a jovobe. A vezerkar tagjai kozott is volt olyan, aki a mentesben segitett. Alkalmasint a zsido kozosseg eloljaroi korant sem voltak olyan hatekonyak, mint a kivulallok.

    Habar mindez igaz, a legszomorubb ebben a vitaban az, hogy a magyarorszagi demokracia tizedik eveben, amikor a magyarsag es az orszag elott egy uj vilag es egy uj jovo perspektivaja nyilhatna meg, egy elenyeszo kissebbseg, a MIEP, mindossze 9000 tagot kepviselve, kepes ezt az undorito es szegyenletes anomaliat ujraeleszteni. S mi tobb talal maganak egy megerto hallgatosagot meg azok kozott is akiket szemelyes tapasztalat nem igazol a reszvetelben. Termeszetesen, nem ujdonsag a zsidokat hibaztatni a sajat balszerencsejukert, es abbol a felsobbrenduseg tokejet kovacsolni azok szamara, akik ahoz mas uton nem juthatnanak hozza. Azonban ma mar egy felvilagosultabb, intelligensebb es megertobb korban elunk, igy az efele ostobasag ohatatlanul rossz fenyt vet azokra akiket ez a vita megerint, barmelyik oldalon alljanak is. Az antiszemitizmus gyanujanak mar tobb europai lap hangot adott Magyarorszaggal kapcsolatban. Ha most a Magyar film tortenetenek egyik legtekintelyesebb alakjat probalnak meg kikezdeni azon az alapon, akkor kulturank es civilizacionk amugyis megtepazott
    tekintelye szenved ujabb, megalazo csorbat. Am hadd koveteljek maguknak a szabad szolas jogat azok, akik ragaszkodnak ahoz, hogy ostobasagot hazugsaggal tetezve, minden erdek es megfontolas nelkul hangoztassak kartekony es szegyenteljes nezeteiket. Azonban a film muvesze is birtokaban van ugyan annak a jognak es igy tole a muveszi kifejezest, az altala megvizsgalt es megalkotott igazsagot elvitatni hasztalan es lehetetlen.

    Azt hiszem, itt az ideje, hogy en is megnezzem a Filmet.

    Maradok kivalo tisztelettel

    Sandor